Sajószentpéter
   
 
  Településről
 
Képviselő-testület
Bizottságok
Testületi ülések
Nemzetiségi Önkormányzat(ok)
Rendeletek
Határozatok
Rendezési terv
Gazdálkodás (üvegzseb)
Önkormányzati dokumentumok
EU támogatással nyert pályázatok
Közbeszerzések
Statisztikai adatok
Hírek
Hirdetmények
Partnerségi egyeztetés
Választási információk
 
Ügyfélfogadás
Szervezeti egységek
Ügykörök
Ellenőrzési tervek
Telefonszámok
E-mail címek
Nyomtatványok
Szabályzatok
Pályázatok
 
Bölcsődék
Óvodák
Általános iskolák
Középiskolák
Egyéb oktatási intézmények
Közintézmények
Szociális intézmények
Szolgáltató intézmények
Egyesületek és egyéb szervezetek
Sportklubok
 
Egészségügyi ellátások
Településről
Településfotók
Településtérkép
Cégkatalógus
További információk a településről
 

Sajószentpéter Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisváros a 26-os főútvonal mentén Miskolc és Kazincbarcika között.

Lakosainak száma 14 000 fő. Szentpéter Árpád-kori település. Középkori latin neve: villa Sancti Petri mutatja, hogy elnevezését Szent Péter tiszteletére emelt templomáról, egyházáról kapta. A település nevét először 1281-ben említik Zenthpeter néven a források. Szentpéter királyi birtok volt, kezdetben a diósgyőri, majd a dédesi vár tartozéka. Hosszú ideig a megyei közgyűlések és törvényszékek színhelye. Hamar városi rangra emelkedett, azonban a huszita harcok és az ezzel járó tűzvészek szinte az egész települést a földdel tették egyenlővé. Az elnéptelenedés elkerülése végett, 1466-ban Mátyás király engedélyt adott a terület akkori birtokosának, Pálóczy Lászlónak a város és környéke benépesítésére. Ettől az időtől kezdik Sayo Zenth Peter néven is emlegetni. Mint minden helynek, így Szentpéternek is sok baja volt a törökkel. 1555-ben 115 embert vittek el lakosai közül. A XVII. És XVIII. században a Rákóczi, Dőry, Szirmay, Losonczy családok voltak birtokosai, hogy csak a legismertebbeket említsük. 1873-tól nagyközség, 1950-től önálló tanácsú község, 1970-től újból nagyközség és 1989-től ismét város lett.

A település életében az ipar a XX. század elejétől fogva meghatározó volt. A településen birtokos Xifkovics családnak már 1888-ban termelő szénbányája volt a nagyközség határában. Fokozatosan újabb és újabb bányák nyíltak. Majd megkezdte egy üveggyár is a működését, mely 104 évig adott több generáción át munkát, megélhetést családok ezreinek. 1999 február 04-én azonban a gyár bezárt, beszüntette működését. Az ezt megelőző években pedig a bányák is a bezárás sorsára jutottak. Mindezen dolgok igen komoly foglalkoztatási gondokat jelentenek a városban. Nagyon sokan a fővárosban, Dunántúlon vagy külföldön keresnek munkalehetőséget.

Sajószentpéter nevezetességei közül említést érdemel a gótikus stílusban épült református templom, Lévay József költő szülőháza, a tájház és a Gedeon-kúria.

 
   
| Belépés | Copyright