Kazincbarcika
   
 
  Településről
 
Képviselő-testület
Bizottságok
Testületi ülések
Nemzetiségi Önkormányzat(ok)
Rendeletek
Határozatok
Rendezési terv
Gazdálkodás (üvegzseb)
Önkormányzati dokumentumok
EU támogatással nyert pályázatok
Átláthatóság
Közbeszerzések
Statisztikai adatok
Hírek
Hirdetmények
Partnerségi egyeztetés
Választási információk
 
Ügyfélfogadás
Szervezeti egységek
Ügykörök
Telefonszámok
E-mail címek
Nyomtatványok
Szabályzatok
Pályázatok
 
Bölcsődék
Óvodák
Általános iskolák
Középiskolák
Művészeti iskolák
Közintézmények
Szociális intézmények
Egyesületek és egyéb szervezetek
Bűnüldözési, igazságszolgáltatási szervek
Sportklubok
 
Egészségügyi ellátások
Településről
Településfotók
Településtérkép
Cégkatalógus
További információk a településről
 

Múlt- a városalapítás előtt

Kazincbarcika utcái, parkjai épületei szelíden simulnak a Sajó- völgyi dombvidék lankái közé, a Bükk hegység és a Sajó folyó találkozásánál. Kazincbarcika születése egészen a honfoglalásig nyúlik vissza, az itt talált régészeti leletek és tárgyi emlékek alapján.

A városnak nevet adó települések közül Sajókazincot 1240-ben említik először a források Cozonch néven. 1576-ban már önálló egyházközség, amelynek fíliái Barcika, Berente, majd a közeli Szuhakálló is.

A 19. század közepén Sajókazinc már jelentős agrártelepülés, ahol a falu birtokosai az 1850-s években bányát nyitnak. A település neves szülötte Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője.

A diósgyőri és ózdi vaskohászat fejlődése keresletet támasztott a Sajó- völgy ásványkincseire, amelynek eredményeként az itt lakók télen a bányában. tavasztól őszig a mezőgazdaságban és erdőgazdaságban dolgoztak. A vasútvonal az 1870-es években épül ki, ami bekapcsolja a térséget az ország vérkeringésébe.

Az I. Világháborút követően 1921-ben a Sajókazinchoz közeli Berentén alapította meg Kandó Kálmán az „Imperiál” petrolkémiai alapon működő szénlepárlót, amely a nehézipar első jelentős beruházása volt a Sajó-völgyben. Erre az időszakra tehető a kiserőmű megépítése is, amely elektromos árammal látta el a környező településeket, bányákat és ipari üzemeket.

A másik névadó település Barcika, Alsó és Felsőbarcika összeolvadásával alakult ki. A 19. században már jómódú agrártelepülés, amelynek hangulatos, tornácos lakóépületei még ma is láthatóak a történelmi városrészben.


Városalapítás

A II. Világháború után az ország erőteljes és gyors iparosodásba kezdett, amelyben fontos szerepet töltött be a Sajó-völgy a jó közlekedési és földrajzi adottságaival, a már meglévő bányászattal. A térségbe tervezett ipari koncentráció: hőerőmű, szénosztályozó, bányagépjavító kokszoló üzem és műtrágya gyár építése, újabb bányák megnyitása azzal járt együtt, hogy egy új várost kellett építeni.

1947-ben közigazgatásilag összevonták Sajókazincot és Barcikát, majd az összevont települések 1948 óta viselik a Kazincbarcika nevet. A települést 1954-ben egyesítették Berentével, és ekkor nyilvánították várossá. Az 1954-ben történő várossá alakuláskor a közigazgatási területe 4600 hektár volt, és a lakosság száma elérte a 12 000-et.

Az ötvenes évek időszaka a nagy ipari üzemek- BVK, Borsodi Hőerőmű, Szénosztályozó- építése, valamit az ország legnagyobb lakásépítési programja. A hatvanas években már lakják a Lenin út, Május 1 út, Építők és Hámán Kató utcákat. A város Kelet-Magyarország egész területéről érkező bevándorlók otthonává vált.

A Borsodi Vegyi Kombinát már akkor is meghatározó szerepet játszott a város életében. Több ezer munkahely létesítése mellett számos intézményt, sportegyesületet működtetett, és részt vett a város építésében. A városi szerepkörű intézmények kiépülésével Kazincbarcika funkcionális értelemben is várossá vált.

A város tervezői különös gonddal ügyeltek arra, hogy az épületek, közintézmények emberléptékű méretben, szellősen, sok zöldfelülettel, parkkal körülölelve épüljenek. Ezt a városépítési filozófiát 1982-ben Hild –emlékéremmel ismerték el.

A kilencvenes évek óta Kazincbarcika Tardona felé terjeszkedik, itt alakult ki egy kertvárosi negyed. Így jól megférnek Kazincbarcikán a történelmet idéző „falusi településrész” tornácai, kerekes kútjai, a tardonai modern kertváros, és az iparosodás panel-otthonai.

 
   
| Belépés | Copyright